Feed aggregator

Written by Marcin Grajewski

The recent interview by Jean-Claude Juncker, President of the European Commission, in which he advocated ‘a joint EU army’ as a means to strengthen European foreign policy and ‘allow Europe to take on responsibility in the world’ has revived an on-going debate in think-tank and academic circles about how to maximise the effectiveness of existing national and Europe-wide efforts in the field of Common Security and Defence Policy (CSDP). The European Council adopted an extensive set of conclusions on the subject in December 2013.

This note highlights a selection of recent studies, reports and commentaries by some of the major international think tanks and research institutes that analyse issues surrounding the development of CSDP.

Commentaries © TebNad / Shutterstock

Federalist rhetoric or political tactics? The what, where, who, when and why of Juncker’s call for a common European army  European Policy Centre (EPC), March 12, 2015

Does the EU need its own army?  Carnegie Europe, March 11, 2015

The illusion of an independent EU army  Carnegie Europe, March 10, 2015

If not now, when? The Nordic EU battle-group

European Union Institute for Security Studies (ISS), February 17, 2015

The EU and the UN: together for peace

European Union Institute for Security Studies, December 18, 2014

Europe’s global power potential: locked in the EU28’s defence silos  Friends of Europe, December 4, 2014

2014: a centenary and a discovery  Egmont, December 2014

Analyses

The EU neighbourhood in shambles  Bertelsmann Stiftung, March 3, 2015

More Union in European defence  Centre for European Policy Studies (CEPS), February 26, 2015

European Defence Trends  Center for Strategic and International Studies (CSIS), January 6, 2015

Report: EU as a security provider  Clingendael, December 18, 2014

Why Europe must stop outsourcing its security

European Council on Foreign Relations (ECFR), December 15, 2014

Peacemaking: Can the EU meet expectations?  Norwegian Institute of International Affairs, December, 2014

Europe’s changing security landscape: What role will the EU play in security and defence?

Finnish Institute of International Affairs, December 12, 2014

Actors in the European defence policy area: roles and developments

Istituto Affari Internazionali, November 24, 2014

Constructing the defence dimension of the EU

International Security Information Service Europe, June, 2014

Security and defence: an issue for the European citizen?

Trans European Policy Studies Association (TEPSA), March, 2014

Livre blanc français de la défense 2013 : lignes de forces autour de la sécurité-défense européenne

L’Institut royal supérieur de défense, December, 2013

Why do Europeans need armed forces?  Fride, November, 2013

 Related publications

Why peacekeeping matters to Europe  Friends of Europe, March 11, 2015

The Wales pledge revisited: A preliminary analysis of 2015 budget decisions in NATO member states

European Leadership Network, February, 2015

In the belly of the beast: A European view on sending arms to Ukraine

Brookings Institution, February 4, 2015

Challenges for European Foreign Policy in 2015: How others deal with disorder  Fride, January 12, 2015

A new European security order: The Ukraine crisis and the missing post-Cold War bargain

Fondation pour la Recherche Strategique, December 8, 2014

Integrating EU defence and migration policies in the Mediterranean  Fride, November, 2014

EP publication

The Cost of Non-Europe in Common Security and Defence Policy

European Parliamentary Research Service (EPRS), European Added Value Unit, June 2013

Read this At a glance on Common Security and Defence Policy (CSDP) in PDF

The European Union (EU) must not only promote the observance of human rights by other international actors, but also respect them itself in the course of all its actions abroad. However, the applicability of international human rights instruments to EU Common Security and Defence Policy (CSDP) operations is problematic since the EU itself, as opposed to its Member States, is not party to these instruments. International human rights apply to EU-led missions as part of customary international law.

© EUFOR Tchad/RCA

These human rights obligations are enforced through specific accountability mechanisms. The EU is also responsible for human rights violations committed by private military and security services when fulfilling duties assigned by the EU.

The envisaged accession of the EU to the European Convention on Human Rights raises questions as to the attribution of acts during CSDP operations to theMemberStates and EU. The European Court of Human Rights’ case law on the extra-territorial application of the Convention gives guidance as to its future relevance for EU missions abroad.

Click here for the whole briefing

© apfelweile / Fotolia.com6 language versions available in PDF format

Die maritimen Aspekte der GSVP der EU

La dimensión marítima de la PCSD de la UE

La dimension maritime de la PSDC

La dimensione marittima della PSDC dell’UE

Wymiar morski unijnej WPBiO

The maritime dimension of the EU’s CSDP

As piracy off Africa has become a global security issue, the need for the European Union (EU) to protect its interests at sea through a maritime dimension to its Common Security and Defence Policy (CSDP) has also been recognised.

Importance of the sea for the EU

With a coastline of 70 000 kilometres and with 90% of its external trade transported by sea, the EU has vital maritime interests: security of global maritime flows, safety of maritime transport, fish, energy resources etc. Protecting the world’s maritime routes and lines of communication is an essential dimension of the EU’s security. The EU requires to develop an active approach to the varied challenges and threats to maritime security (terrorism, transnational crime, piracy, environmental degradation, depletion of marine resources etc.) in its neighbourhood and other zones.

EU’s role in maritime security

Although no EU maritime strategy as such exists, a maritime dimension has developed across EU policy areas and through EU agencies, e.g. fisheries, marine pollution, maritime transport, maritime surveillance, and energy security, as well as maritime power projection through CSDP. The Integrated Mari­time Policy for the EU (2007) aimed at uniting the various approaches, but its underlying economic rationale left little room for security issues. Equally, neither the European Security Strategy (2003) nor its Implementation Report (2008) directly addresses maritime security.

Despite some initiatives taken under the CSDP, there are still calls for a maritime dimension to CSDP strategy. In particular, the EU should actively seek to safeguard key trade routes (“Suez to Shanghai”, the Arctic) and prevent state or non-state actors from disrupting them.

The surge in African piracy prompted the launch in 2008 of the EU’s first CSDP naval operation, EUNAVFOR-Atalanta, with the objective of combating piracy off the coast of Somalia and protecting UN food aid deliveries to the country. Two further CSDP missions (EUCAP Nestor – improving regional maritime capacities – and the EU Training Mission (EUTM) Somalia – to train Somali security forces) – are part of a broader EU approach, based on the EU Strategic Framework for the Horn of Africa (2011). Although Operation Atalanta enhanced the credibility of EU CSDP, the Somali case proves that a combination of threats (weak governance, piracy, illegal fishing, under-development) requires complex policies and tools.

Towards a Maritime Security Strategy

In this context, academics have called for an EU Maritime Security Strategy (EUMSS). This should take a holistic approach, integrating civil and military aspects, and state the EU’s maritime strategic objectives and the means to implement them, while avoiding duplication of capabilities at EU level. Cooperation with other maritime forces (NATO, the United States, China, Russia etc.) also needs to be tackled.

In 2010, EU Foreign Ministers launched the process of preparing “options for the possible elaboration of a security strategy for the global maritime domain.” The Commission and the European External Action Service are expected to present a formal proposal for the December 2013 European Council meeting, dedicated to CSDP matters.

European Parliament

The EP has adopted several resolutions addressing maritime security. The latest report on the Maritime dimension of the Common Security and Defence Policy (rapporteur Ana Gomes, S&D, Portugal) states the importance of global maritime flows and calls for an EUMSS combining approaches to maritime safety and maritime security, and considering the “nexus between human security, state governance and human development”. It also stresses the need for improved exchange of information and intelligence on maritime risks and threats between EU Member States, and proposes the creation of EU coastguards.

Idén nyáron több német döntéshozó is Görögországba megy nyaralni. A politikusok az után döntöttek így, hogy megtudták, az országba 50 százalékkal kevesebb turista érkezik 2012-ben, mint az azt megelőző években – írja a Deutsche Welle.

A politikusok pusztán egyéni szolidaritásból utaznak a déli országba. A német döntéshozók a válság kirobbanása óta megszilárdult negatív előítéletek ellen is „fel szeretnék használni” nyaralásukat, szerintük a görögöknek látniuk kell azt, hogy a német politikusok a görög gazdaság fellendítése érdekében egyéni nyaralásaikkal is támogatni kívánják az országot, így sarkallva más német polgárokat is az utazásra.

Bár első pillantásra furcsának tűnhet a német politikusok kezdeményezése, mégis tény, hogy az idegenforgalom a harmadik legnagyobb társadalmi-gazdasági tevékenységi terület az EU-ban, becslések szerint ez a szektor az EU GDP-jének több mint 10%-át és az összes munkahely kb. 12%-át biztosítja, így a válságból való kilábalás egyik záloga lehet. A görög gazdaság talpra állításának is az egyik fontos eleme az odalátogató turisták számának növelése, azonban a görög politikai viharok, amelyek az utcákon is lecsapódtak, sok ezer turistát bizonytalanítottak el.

A német politikusok pont ez ellen kívánnak tenni, és szeretnének jó példát mutatni. Az egyik Görögországba készülő politikus azonban megjegyezte: „persze nem úgy fogok körbejárni a szigeteken, hogy azt hangoztatom, én egy német politikus vagyok”.

Négyévente az EU vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy uniós köntösbe bújtassák az olimpiai részvételt, és arra biztatnak, hogy az EU-tagállamok eredményeiket egységesen kezelve keljenek versenyre harmadik országokkal.

Az elmúlt olimpiák során is előszeretettel hangoztatták uniós vezetők a tagállamok által elért eredményeket. 2004-ben Romano Prodi a Bizottság akkori elnöke az EU- tagállamok által szerzett 82 aranyérmet közös uniós érdemnek nevezte. A 2008-as pekingi olimpia után Nicolas Sarkozy, az EU soros elnökségét betöltő Franciaország elnöke az ötkarikás játékok során megszerzett uniós előnyről beszélt.

Egy uniós brosúra a Europe: The Cradle of the Olympic Movement, a 2012-es Londoni Olimpiai Játékok előtt számba veszi az EU, vagy ha jobban tetszik az uniós tagállamok eddigi és várható eredményeit. Az összefoglaló megjegyzi, hogy Európa az olimpiák bölcsője és, hogy „az ötkarikás játék végre visszatér a hazájába”. Az eddig megrendezett 30 olimpia közül ez lesz a 24. amelyet az EU 27 tagállamának egyikében rendeznek meg.

Nile Gardiner, a The Telegraph publicistája a témában írt véleményrovatában kifejti: az uniós vezetők hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a sportesemények inkább szólnak az egyéni és a nemzeti teljesítményekről, mint egy egységes „európai állam” eszményéről.

Európa és az unió számára rendkívül sok pozitív, főleg gazdasági hozadéka van egy, az öreg kontinensen megrendezett olimpiának, azonban az semmiképpen sem állítható, hogy ez lenne az az esemény, amely teret ad az uniós összetartozás érzésének. Az EU tájékoztató füzet szerint mindenesetre 108 érmet szerezne az a csapat, amely egységesen képviselné az Európai Uniót.

Egy friss Eurobarometer kutatásból kiderül, hogy az uniós polgárok féltik a személyes adataikat, és nem bíznak az online fizetési műveletekben. Ez a fajta bizonytalanság nem tesz jót az uniós gazdaságnak, ugyanis gátolja a nemzeti és határon átnyúló online vásárlások elterjedését.

Az online vásárlások a teljes uniós kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 3%-át teszik ki, azonban a fogyasztói bizalmatlanság miatt csak nagyon lassan növekszik ez az ágazat. A Bizottság adatai szerint, ha például a fogyasztók bátrabban választanák a határon átnyúló internetes szolgáltatások adta lehetőségeket, akár 204 milliárd eurós összeget is megtakaríthatnának. Továbbá az internetes gazdaság minden megszüntetett nem internetes állás helyett 2,6 új online állást hoz létre.

Az Eurobarometer-felmérés szerint az internethasználók rendkívül aggályosnak ítélik a kiberbiztonság helyzetét: a válaszadók 89 százaléka tartózkodik a személyes adatok interneten történő közlésétől, 74%-uk véleménye szerint pedig az elmúlt évben megnőtt az esélye annak, hogy számítástechnikai bűnözés áldozatává váljanak. A netezők 29 százaléka nem mer az interneten online banki műveletet végezni vagy vásárolni. Persze az internetezők sem védik megfelelően adataikat, a felmérés arra is rámutat, hogy 53 százalékuk egyetlen online jelszavát sem változtatta meg az elmúlt évek során.

Magyarországon az uniós átlaghoz képest valamelyest rosszabb a helyzet, a magyarok csak 22 százaléka vásárol a neten – az uniós átlag 53 százalék – valamint csak 19 százalékuk fizet az internet segítségével, az uniós 48 százalékkal szemben.

A Bizottság a fogyasztói bizalom megteremtése érdekében már több kampányt is indított, azonban az EU továbbra is nagy lemaradásban van az IKT-szektorban, az uniós polgárok nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeiket. Az internethasználók tájékozatlansága pedig oda vezetett, hogy 12 százalékuk volt már online csalás szenvedő alanya, míg 8 százalékuk személyazonosság-lopás áldozatául esett.

A válság időszakában az EU nem engedheti, hogy ez a jövedelmező ágazat ilyen hátrányba kerüljön az unión belül, ezért a Bizottság 2015-ig megduplázná az internetes vásárlások számát.  Ezt azonban nehéz lesz megvalósítania a fogyasztói bizalom javítása nélkül, amelyben már a tagállamok felelőssége is igen nagy.

A gazdasági válság kirobbanása óta a hitelminősítők a nehéz helyzetben lévő országok mumusává váltak. Hétről hétre kerülnek országok bóvli kategóriába, miközben az unió minden erejével a gazdaság beindítására törekszik, azonban a rossz besorolások mellett egyre nehezebb talpon maradni.  A küzdelem bár heroikus, sziszifuszi is.

A nagy hitelminősítők, mint a Fitch Ratings, a Moody’s, vagy a Standard & Poor's az évek során egyre több támadást kaptak és kapnak azért, mert abban az esetben is leminősítenek egy-egy országot, amikor az éppen megszorításokat hajt végre.

A minősítők fent idézett nagy hármasát a válság óta érik kritikák, többek között azért, mert a krízis kirobbanása előtt még kiváló minősítést adtak az amerikai jelzálogpiaci válságot előidéző cégeknek, valamint azért is, mert az unió több válságban lévő országának „megnehezítik” azzal a helyzetét, hogy a stabilitására irányuló intézkedések ellenére is többször tovább rontják azok szuverén adós besorolását. A legnegatívabb nézetek szerint a nagy hitelminősítők irányítják a világ gazdaságát, hiszen döntéseikkel jelentősen meghatározzák egy-egy régió helyzetét.

Az EU intézményei évek óta próbálnak megoldást találni a problémára több-kevesebb sikerrel, mivel arra a Bizottság is igen korán ráeszmélt, hogy a hitelminősítők tevékenységükkel hozzájárultak a pénzügyi válság kialakulásához.

Korábban több „mentőötlet” is felmerült: egyes elképzelések szerint az európai hitelminősítők felügyeletét ellátó Európai Értékpapír-piaci Hatóság kezdeményezhette volna azon európai országok hitelminősítésének felfüggesztését, amelyek nemzetközi támogatásban részesülnek, illetve azokét, amelyek osztályozása növelné a piaci bizonytalanságot. Sokáig szerepelt a felvetések között egy uniós, konkurens hitelminősítő intézet létrehozása is, azonban ez az ötlet sem öltött hivatalos bizottsági javaslati formát. Az uniós jogalkotás eddig még falakba ütközött, ráadásul a legnagyobb hitelminősítők székhelyei nem az unió területén vannak: a gépezet így tehetetlen.

Az uniós intézmények azonban nem adják fel a küzdelmet. Az EP előtt heverő újabb jelentés szerint meg kellene határozni annak a menetrendjét is, hogy mikor hozzák nyilvánosságra az országok adósságbesorolását. A gazdasági szakbizottság olyan intézkedéseket sürget, amelyek csökkentenék a három nagy hitelminősítőtől való függést, és korlátoznák azt a hatást, amellyel a hitelminősítők egy-egy döntése befolyásolja a hitelhez jutás feltételeit.

Az unió lépéskényszerben van a hitelminősítőkkel szemben, mivel egyre több ország sodródik válságba, részben az egyre rosszabb minősítéseknek is köszönhetően.

Tanácsok kezdőknek és haladóknak útiokmányokról, biztonságról, alkoholról és cigarettáról, valamint hasznos telefonszámokról.

Június 8. és július 1. között szurkolók milliói érkeznek Lengyelországba és Ukrajnába, szurkolni, bulizni, vagyis jól érezni magukat.

Nem árt tudni, hogy ha magyar állampolgárként érkezünk ezekbe az országokba, milyen jogaink és kötelezettségeink vannak, valamint, hogy mire figyeljünk annak érdekében, hogy ne váljon rémálommá a 2012-es EB. Ne gondoljuk, hogy csak a vandál szurkolók kerülhetnek nehéz helyzetekbe.

Fontos tudnunk, hogy a magyar állampolgárok érvényes személyi igazolványukkal is beutazhatnak Lengyelországba (nem kell útlevél), azonban Ukrajnába útlevél szükséges. Ezt akkor se felejtsük el, ha például egyik helyszínről a másikra, Lengyelországból Ukrajnába utazunk. Indulás előtt tehát nézzük meg jól a lejárati dátumokat utazási okmányainkon, ugyanis könnyen kárba veszhet a megvásárolt jegyünk.

A másik „okmány”, amiről érdemes gondoskodnia a felkészült sportrajongónak, az Európai Egészségbiztosítási Kártya, amely Lengyelországban (sajnos Ukrajnában nem) feljogosítja használóját az orvosilag szükséges ellátások igénybevételére. A kártyát ingyenesen igényelheti az, aki biztosítással rendelkezik Magyarországon. Ha valakit baleset ér, a kártyával felvértezve biztos lehet abban, hogy ugyanabban az ellátásban részesülhet, mint a lengyel állampolgárok.

A lengyel és az ukrán nagykövetségek honlapjai is figyelmeztetnek arra, hogy az EB ideje alatt elszaporodhatnak a bűncselekmények az országokban, így a szurkolóknak fokozottan kell figyelniük okmányaikra, értékeikre. Javasolt, hogy a szurkolók ne is vigyék magukkal útlevelüket, személyijüket a meccsekre, csak annak fénymásolatát hordják maguknál a zsúfolt helyeken.

Az alkohol és dohánytermékek be- és kivitelével is vigyázni kell. Lengyelországgal kapcsolatban könnyebb a helyzet, mivel uniós országról van szó, így egységes szabályok vonatkoznak arra, hogy pontosan mennyi alkohol és dohányterméket vihetünk be – azaz milyen mennyiség nem minősül még kereskedelmi mennyiségnek. (800 db cigaretta, 110 liter sör, bor és pezsgő együttesen 90 litert, alkoholtermékből 10 liter stb.) Ukrajnába kisebb mennyiséget lehet csak bevinni (200 db cigaretta, 1 liter égetett szesz, 2 liter bor, 5 liter sör.) Azonban arra is figyeljünk, hogy Ukrajnából Magyarországra  autóval már csak személyenként 2 doboz cigaretta hozható be vámmentesen.

Az sem mindegy, hogy a bevitt alkoholtermékeket hol fogyasztja el az ember. Lengyelországban és Ukrajnákban is tilos az utcákon, parkokban és egyéb nyilvános helyeken alkohol tartalmú italokat fogyasztani, a szabályok megszegése súlyos büntetést vonhat maga után. (Figyelem, az utcai vizeléssel is ez a helyzet.) Ha valaki a stadionokba szeretné bevinni az alkoholt, kár megpakolni a bőröndjét, ugyanis egyik stadion lelátójára sem lehet bevinni italt, és az ittas személyek beléptetését is megtagadhatják a bejáratnál.

Ha mégis baj történne az Európai Unió segélyhívó számát, a 112-es telefonszámot, valamint az EB ideje alatt működő fogyasztói információs forródrót egyikét (800 007 707, +48 228 27 5474) lehet feltárcsázni. Továbbá a két országban működő magyar nagykövetségekhez is bátran fordulhatunk.

Túl sok életet követelnek a dohányzás okozta betegségek és szövődmények, így az unió „bekeményít”.

John Dalli uniós biztos februári EP-felszólalásában világított rá arra, hogy a cigaretták csomagolása jelenleg túlságosan színes és érdekes, túl figyelemfelkeltő. Véleménye szerint ezeknek a dobozoknak sokkal egyszerűbbnek kellene lenniük, azt kellene sugározniuk, hogy a termék, ami bennük van, súlyosan károsítja az egészséget. (A súlyos egészségkárosító hatások esetén pedig senkinek sem a szivárványszínek jutnak az eszébe.)

A Bizottság szeretné kötelezővé tenni nagy, figyelmeztető piktogramok feltüntetését a dobozokon. Mi több, a szabályozás a tervek szerint minden dohányterméknek egyszerű csomagolást írna elő, a dobozon pedig egységes betűtípussal kellene feltüntetni a cigaretta márkáját. A márka kis helyet kapna a dobozon, a felületet inkább a felhívó figyelmeztetések uralnák.

Az Európai Bizottság régóta fáradozik azon, hogy visszaszorítsa a dohánytermékek fogyasztását, ugyanis a dohányzás egészségügyi „ára” igen magas; évente az unióban 700 ezer idő előtti elhalálozáshoz vezet.

A Dohányzásmentes Világnap apropóján kiadott legfrissebb felmérések szerint az uniós polgárok nem is bánnák igazán ezeket a változtatásokat, mivel a polgárok átlagosan 60%-a támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek célja, hogy a dohánytermékek kevésbé legyenek feltűnőek és vonzóak.

Azonban az éremnek két oldala van: míg a polgárok több mint fele kiáll bizonyos intézkedések mellett, a statisztikák azt mutatják, hogy a cselekvés, azaz a leszokás mellett már kevesebben döntenek. 2009-hez képes csak kis mértékben csökkent az unióban a dohányosok száma, és az elszívott cigaretták aránya is csak kissé mérséklődött. Így valószínű, hogy a kevésbé színes dobozokat is sokan a kezükbe fogják venni.

Mindenesetre nincs könnyű helyzetben a Bizottság, mivel rendkívül nehéz a leszokásra motiválni a dohányosokat úgy, hogy a nagy dohánygyárak is folyamatosan versenyben vannak a fogyasztókért.

A Dohánymentes Világnap alkalmából készített felmérés itt olvasható.

Egyre magasabbra ível az európai filmgyártás csillaga: az unió 2014–2020 között 900 millió eurót szán a filmgyártás támogatására.

Az idei Cannes-i filmfesztiválon az unió által támogatott filmek közül 18 is bekerült az Arany-Pálmáért folytatott versenybe. Az európai filmek az Oscar-gálán is nagy sikert arattak, a 17000 eurónyi támogatásban részesült „A némafilmes” öt, az 1,5 millió euróval támogatott „A Vaslady” két Oscar-díjat is bezsebelt. Az Európai Bizottság MEDIA programja keretében 1991 óta 1,6 milliárd eurót fordítottak a film, a forgalmazás, a képzés, valamint az innováció fejlesztésére.

Ne ijedjünk meg, nem indul be a sikerek hatására a brüsszeli filmgyártás, és az uniós vezetők sem fognak feltűnni a filmekben, de a Bizottság a következő 7 éves programozási időszakban továbbra is jelentős összegeket kíván az európai filmekbe fektetni, pontosan 900 millió eurót. Persze a költségvetési tárgyalások még folytamban vannak, így a bizottsági elképzelésekhez nyilván a tagállamoknak is lesz egy-két szava.

A filmgyártás ilyen nagyvonalú támogatása a válságban akár úri hóbortnak is tűnhet, de az Európai Bizottság szerint a kultúra lehet a válságból való kilábalás egyik húzóágazata, és az európai filmsikerek nagy szerepet kaphatnak a gazdaságélénkítésben.

A Cannes-i filmmustra május 27-ig tart, szorítsunk a „saját” filmjeinkért.
 

Május 15-én este a világsajtó visszafojtott lélegzettel várta, hogy Francois Hollande francia elnök puszit vált- e Angela Merkel német kancellárral. A puszi elmaradt.

Miután Francois Hollande elfoglalta elnöki hivatalát, első útja Németországba vezetett. Az út szimbolikus jelentőséggel bírt, mivel a francia választások után a közvélemény azt találgatta, hogy vajon hova vezet az elnök első útja, hiszen az erős francia-német tengely fenntartása fontos az Európai Unió jövője szempontjából.

A baloldali Francois Hollande győzelme után felvetődött, hogyan léphet majd elődje, Nicolas Sarkozy nyomdokaiba, aki híresen jó viszonyt ápolt Angela Merkel kancellárral. Hollande tehát mindent megtett a jó kapcsolat megőrzése érdekében. Az elnöki beiktatás napján azonnal a kancellárhoz utazott, mint ismert, még egy villámcsapás sem tarthatta vissza (aki hisz a vészjósló jelekben, akár ebbe is beleláthat valamit).

Azonban Angela Merkel nem várta ölelő karokkal politikustársát, míg korábban Sarkozy elnök mindig kapott a kancellári puszikból. Fel is szisszent a világsajtó: ez a viszony már kevésbé baráti.

Persze mi nem vonnánk le messzemenő következtetéseket ebből az egy mozzanatból. Először is, a két vezető most találkozott először, úgyhogy várjuk ki a végét...

Másodszor a felek sok kérdésben egyezségre jutottak. A találkozó után tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozták, tudják, a két ország közötti kapcsolatnak különleges jelentősége van az európai egységfolyamat előrehaladásában, és ennek megfelelően végzik majd munkájukat. Kiemelték azt is, hogy nincsenek köztük olyan nagy nézetkülönbségek, mint ahogyan azt a sajtó tálalja.

Puszi ide vagy oda, mi bízunk abban, hogy Európa megnyugodhat, a német-francia tengely továbbra is erős marad

Ha valaki kíváncsi a puszik történetére, itt megnézheti.

Az uniós statisztika fekete hónapja volt 2010 januárja, amikor kiderült, hogy a csőd felé száguldó Görögország nem közölt pontos adatokat gazdaságának valós állapotáról, megvezetve ezzel egész Európát. Ma már az unió mindent megtesz, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.

Az EUobserver hírportál emlékeztet arra, hogy a tagállamok korábban az Eurostat elől eltitkolhatták valós statisztikai adataikat. Sőt mi több, a korábbi lazább állapotokat jelzi, hogy a 90-es évek végén Németország nyomást gyakorolhatott az Eurostatra, adjon zöld utat az olasz deficit ellenére is az ország euróövezethez való csatlakozásához – derült ki a Der Spiegel hétfői összeállításából.

A válság előtt a gazdasági adatok összegyűjtésére, közlésére finoman szólva sem fektettek túl nagy hangsúlyt. Walter Radermacher az uniós statisztikai hivatal vezetőjének hétfői (május 7.) európai parlamenti beszédéből az is kiderült, hogy korábban minimális kapacitással dolgoztak a hivatalban. A fejlődést érzékeltetve elmondta: a 90-es években két-három ember foglalkozott a gazdasági adatokkal, ma már egy 900 fős részleg kezeli ezt. Rámutatott arra is, hogy korábban hiányzott a folyamatokból a kontroll. Azonban a hibákból tanulva, az Eurostat ma már ellenőrzi a tagállamok által közölt adatokat.

Az EU a válság kirobbanása után levonta a tanulságot: a statisztikák kezelése nem lehet pusztán nemzetállami hatáskör. Általánosan kialakult vélemény, hogy ha a görög kormány nem szépített volna gazdasági mutatóin, az unió gyorsabban be tudott volna avatkozni, nem lett volna szükség gyors tűzoltásra.

Az uniós szintű statisztika több kihívással is küzdött az elmúlt években. Az egyik problémát, az erőforrás hiányát már sikerült orvosolni, azonban az egyes országok eltérő statisztikai módszereit már nehezebb közelíteni egymáshoz.

Az Európai Bizottság a koherensebb és megbízhatóbb nemzeti adatok előállítása érdekében komoly statisztikai szigorításokat helyezett kilátásba, elszámoltathatóbb és átláthatóbb módszereket kíván kialakítani. A cél az, hogy ne fordulhassanak elő olyan „stiklik”, mint korábban, mivel a befektetői bizalmat is csak a megbízható adatok szolgáltatásával lehet visszanyerni.

Biztosítani szeretnénk, hogy soha többé ne fordulhasson elő, hogy a politika befolyásolja a statisztikát - nyilatkozta még áprilisban Algirdas Semeta uniós biztos a szigorúbb intézkedésekkel kapcsolatban.

Az elhúzódó válság következtében és a tagállami megszorítások láttán képmutató magatartásnak tűnne, ha az uniós bürokrácia nem törekedne saját kiadásainak csökkentésére. Az uniós vezetők ezt felismerve takarékoskodásba kezdtek, és igyekeznek minél nagyobbat húzni azon a bizonyos nadrágszíjon.

Az Európai Bizottság még január végén felszólította az Európai Unió központi intézményeit, hogy jövő évi költségvetésük tervezésekor tanúsítsanak maximális önmérsékletet. Itt kell megjegyezni, hogy az intézmények működési költsége 2010-ben a teljes EU-költségvetés kevesebb mint 6 százaléka volt, és ennek mindössze felét tették ki a bérek.

Az EP ennek megfelelően el is fogadott egy jelentést, amely kimondja, hogy jövőre reálértékben nem nőhet az EP intézményi költségvetése, és meg kell vizsgálni, milyen további takarékossági lehetőségek állnak rendelkezésre. Mi több, az EP jogi szakbizottsága előző héten fogadta el azt a javaslatot, amely előírná az eurokraták fizetésének csökkentését, a nyugdíjkorhatár emelését, valamint a fizetett utazások költségének mérséklését is.

A Bizottság, valamint az EP legfrissebb javaslatai kapcsán azonban felvetődött az a kérdés, hogy meddig lehet úgy csökkenteni a kiadásokat, hogy az még ne menjen a munka rovására, meddig nem érzi meg az uniós gépezet a forráselvonást. A Parlament fent említett szakbizottsága is felhívta arra a figyelmet, hogy nem hajthatnak végre felülről irányított leépítéseket, hiszen az károsan hatna az intézmények működésére. Ezért az, hogy az intézmények hol szorítanak jobban saját költségvetésükön, rájuk van bízva.

Szegény eurokratákra manapság amúgy is rájár a rúd, a European Voice csütörtöki számában számolt be arról, hogy az uniós bürokratákat Brüsszelben egyre több atrocitás éri a munkájuk miatt.

Hogyan kerülnek kalózok az Európai Parlamentbe? A válasz igen egyszerű: az európai parlamenti választások révén. Az EU országaiban működő kalózpártok a közelmúltban fórumot tartottak Prágában, ahol elhatározták, hogy a 2014-es európai parlamenti választásokon egységes pártként indulnak.  

Első hallásra a kezdeményezés jól megszervezett poénnak tűnhet, csakhogy nem az. A kalózpártok valóban léteznek. Sőt, felmérések szerint körülbelül ötven országban vannak jelen, még Fehéroroszországban és Tunéziában is, valamint Máltát kivéve az összes uniós tagállamban működnek.

De mitől kalóz egy párt? A kalózpártok „őse” 2006-ban jött létre Svédországban, megnevezése a „Pirate Bay” internetes fájl-letöltési portál nevéből származik. Alapítója Rick Falkvinge a mai napig meghatározza a „kalózok” értékrendjét. A kalózpártok fő célkitűzése megőrizni az internet szabadságát és megakadályozni az ACTA életbelépését. Küldetésüknek tekintik az információs önrendelkezés, a magánszféra, a tudás és kultúra szabad használatának megvédését.

Sok országban a kalózpártok támogatottsága a kisebb politikai erőkhöz hasonló, a német kalózpárt például jelenleg 13 százalékon áll, Ausztriában pedig a legutóbbi tiroli helyhatósági választásokon a kalózpárt egyik képviselője bejutott a városi tanácsba. Magyarországon is aktívan működik a mozgalom, de egyelőre nem pártként.

A  prágai fórumon a kalózpártok úgy döntöttek, hogy ezentúl még aktívabban részt kívánnak venni a politika alakításában és minden államban arra fognak törekedni, hogy elfogadott politikai csoportosulásként tartsák őket számon.

A párt ambiciózus törekvéseit elnézve elképzelhető, hogy 2014-ben az európai parlamenti szavazólapra a Kalózpárt neve is felkerül majd.

Az Európai Bizottság jövőképe szerint életünket hamarosan behálózzák és irányítják az egymással kommunikáló tárgyak és - így segítik a mindennapi életünket. De biztonságos-e ez a jövő?

A Bizottság első pillantásra kissé utópisztikus jövőképe szerint egy reggeli egyetemi óra elmaradása esetén a diákok nyugodtan aludhatnának tovább az egymással kommunikáló tárgyaknak köszönhetően. Egy példa szerint, ha az egyetemi tanár megbetegedne, jelezné az egyetemnek, amely automatikus üzenetet küldene a diákok internettel összekapcsolt tárgyainak, így például a tanuló elektronikus naptárának, ami észlelné, hogy az óra elmaradása miatt egy-két órával többet lehet aludni. A naptár ezt jelezné az ébresztőórának, ami ezért később keltene, de a kávéfőző programja is később indulna el.

Egy másik, egyszerűbb példa alapján az autóbalesetnél az autó jelezne a legközelebbi kórháznak, ez pedig a balesetet szenvedett jármű által kibocsátott koordinátákra azonnal mentőt küldhetne. A többi autó is jelezne az utasának út közben, hogy kerülje el a baleset helyszínét, így a dugók kialakulását is meg lehetne előzni.

Ez az elképzelés az „Internet of things”, amit magyarra „tárgyak internetének” fordítanak, de talán könnyebben érthető, ha az internet segítségével kommunikáló tárgyakra gondolunk.

Ha belegondolunk, hogy egy ideje léteznek olyan hűtők, amelyek elküldik a bevásárló listát a telefonunkra, valamint a legmodernebb GPS-ek már tudatosan elkerülik a dugókat és az útépítési munkákat, már nem is hangzik olyan utópisztikusnak a Bizottság terve.

A Bizottság adatai szerint egy átlagos polgár ma legalább két olyan tárggyal rendelkezik, amely csatlakozik az internethez, azonban ez a szám 2015-ig várhatóan hétre – világszinten összesen 25 milliárdra – fog nőni, 2020-ra pedig akár kétszer ennyi, 50 milliárd is lehet. Az sem elhanyagolandó - az érvelés szerint -, hogy a kommunikáló eszközök ipara több millió új munkahelyet teremtene az unióban.

Kétségtelen tehát, hogy a jövő a tárgyak hálózati kommunikációjában rejlik, azonban a Bizottság felhívja a figyelmet a kezdeményezés „árnyoldalaira” is, mivel sok, – főleg adatvédelmi – aggályt is felvet az elképzelés. Azáltal, hogy az életünket behálózzák és irányítják az egymással kommunikáló tárgyak, sokkal kiszolgáltatottabbá válhatunk az internetes bűncselekményeknek is. Mindemellett szinte minden lépésünket követhetik a technikai eszközök.

A Bizottság ezen megfontolások alapján indít konzultációt arról, hogy hogyan lehet ezt a kényelmesebb jövőt biztonságosabbá is tenni. A jövő közelebb van, mint gondolnánk…

Goran Bregovic elismert szerb-horvát zeneszerző elkészítette az Örömóda folklór változatát. Bregovic, aki a balkáni cigányzenét világszerte népszerűvé és elismertté tette, Boris Tadic szerbiai elnökválasztási kampányárára készítette el az újszerű feldolgozását.

A zene, ami itt hallgatható meg, sokkal könnyedebb és vidámabb lett az eredeti változatnál. Mondhatni, elkészült az Örömóda „bulizós” változata, amely a trombita és a harmonika különleges hangzására épül, valamint érződik, hogy Bregovic feldolgozásai a lakodalmas zenéből táplálkoznak.

Nem véletlen, hogy éppen az Örömódára esett a választás, ugyanis Szerbia márciusban uniós tagjelölt státuszt kapott, és akár már októberben megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások. Az sem véletlen, hogy nem a szöveg szerb fordításával rukkolnak elő a zenészek, hanem inkább az újszerű zene erejével próbálnak hatást gyakorolni az emberekre.

Az Örömódának, ugyanis nincsenek hivatalos tagállami fordításai, a közös nyelv a dallam; Beethoven IX. szimfóniája. Bregovic ezt a közös nyelvet használta föl az unió népszerűsítésére – csak egy kicsit átértelmezve.

Nekünk nagyon tetszik a végeredmény. Jó zenehallgatást!

Beszámoló

A Külügyminisztérium, az Európai Bizottság és az Európai Parlament közös projektjeként valósult meg "Rajtad múlik!" címmel az Európai Unió többéves költségvetési tárgyalását szimuláló vetélkedő. Az esemény főszervezője a Negotiation Moot, amely nyolcadik alkalommal rendezett ilyen versenyt. Az 1000 milliárd euró elköltésére 106 egyetemista és főiskolás jelentkezett az ország 18 felsőoktatási intézményéből.

A vetélkedőn a hallgatók egy-egy európai uniós tagállam tárgyalódelegációjának, majd az Európai Parlament frakcióinak szerepét játszották el. Feladatuk az volt, hogy kellően felkészülve felmérjék saját országuk és frakciójuk, illetve a többi tagállam és képviselőcsoport érdekeit, majd a tárgyalási szimuláció alatt a valóságnak megfelelően saját véleményüket képviselve próbálják meg előmozdítani a közös álláspont kialakítását.

A versenyzők háromnapos tréningen ismerkedhettek meg az Európai Unió intézményeivel, döntéshozatalával, a jelenlegi (2007-2013) és a tervezett költségvetéssel (2013-2014) olyan szakértők előadásában mint Hajdú Márton (Magyarország Állandó Képviseletének brüsszeli szóvivője), vagy Polner Gergely ( az Európai Parlament tájékoztatási vezetője  az Egyesült Királyságban).

A verseny előtti 2 hetes felkészülés alatt, a pozíciópapírok, illetve a játékosok által írt sajtóanyagok megírása is rendkívüli tájékozottságot igényelt. A verseny első felében "eljátszott" Tanácsi napok alatt a 3-4 fős csapatoknak  a Bizottsági költségvetési javaslatot alapul véve kellett a többi delegációval tárgyalnia. Németország képviselőjeként igen nehéz dolgunk volt, hiszen mint a legnépesebb állam, és az Európai Unióban legnagyobb tekintéllyel rendelkező ország, valóban súlyt kellett adnunk annak, amit mondtunk. Ám a valóság ellenére nem sikerült egy erős "Merközy" tengelyt kialakítani, és el kell ismernem, hogy a költségvetés elfogadásakor sem a mi delegációnk járt a legjobban.

A Tanácsban közösen elfogadott költségvetés "finomhangolása" folytatódott a parlamenti napokon, amikor is a frakciókba és bizottságokba osztott képviselőknek a pártjuk érdekeinek megfelelően kellett a többi frakcióval tárgyalnia. Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) görög képviselőjeként sem volt könnyű dolgunk, mivel kis pártról lévén szó, a szövetségkötés és kompromisszumkészség nélkül nem érhettünk volna el sikert.

Végül is úgy gondolom, ha csak "játék" szintjén is, de sikerült egy minden tagállami és frakcióérdeket figyelembevevő, a realitáshoz közel álló költségvetést elfogadnunk, miközben minden résztvevő életre szóló élménnyel és új barátokkal gazdagodott.

A szimulációnak köszönhetően gyakorlati, a való életben is rendkívül hasznosnak bizonyuló készségeket sajátítottunk el, ami a hagyományos felsőoktatási képzések során általában nem lehetséges. A felkészülés és a verseny során megtanult puha készségek (pl.: tárgyalástechnika, csapatmunka, magabiztosság) értékes tapasztalatokat nyújtottak. Remélem, hogy ezek majd a munka világában való boldogulásban is segítenek, nem kizárt, hogy akár abban, hogy mint a magyar érdekek képviselőinek jövő generációja dolgozzunk, Brüsszelben...

Aki véletlenül lemaradt volna a mostani versenyről ne csüggedjen, mert a Negomoot szervezet minden évben megrendezi az eseményt!

A beszámolót Farkas Anita, a versenyen harmadik helyezést elért csapat tagja, egyetemista hallgató írta.

2012. április 1-jén lép hatályba az Európai Polgári Kezdeményezés, amely révén egy új jog illeti meg az unió polgárait, ha úgy tetszik, mi is beleszólhatunk az európai ügyekbe. Azáltal, hogy a kezdeményezők egy csoportja összegyűjt egymillió aláírást, kötelezheti az Európai Bizottságot egy európai jogszabály kezdeményezésére.

Első hallásra sokakban felmerülhet, hogy ha „csak ennyi” a feladat, akkor szinte bármilyen témát a Bizottság elé lehet citálni. Azonban ne gondoljuk, hogy azért, mert a polgárok kezdeményezhetnek, nem vonatkoznak rájuk is szigorú szabályok.

Rögös út vezet addig, amíg egy polgári kezdeményezést befogad a Bizottság, mivel egy hosszú procedúrának kell megfelelni. Ez nem is véletlen, hiszen a Bizottságig csak is a releváns kezdeményezések juthatnak el, fontos ugyanis, hogy valóban európai jelentőségű problémát karoljon fel egy kezdeményezés. Ennek értelmében, nem lehet polgári kezdeményezést indítani arról, hogy legyen ingyenes a BKV vagy legyen olcsóbb a sör. Csak olyan kezdeményezést lehet megfogalmazni, amely az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik.

Az aláírásgyűjtést egy legalább héttagú „polgári bizottság” kezdeményezheti, melynek minden tagja más-más állampolgárságú. Ennek a szervezőcsoportnak kell regisztrálnia az ügyet a Bizottságnál, majd ettől számítva 12 hónapon belül összegyűjtenie országarányosan az egymillió támogató aláírást. A Bizottság témában kiadott útmutatója felhívja a figyelmet arra, hogy a polgári kezdeményezés megszervezése anyagi és egyéb forrásokat is igényel, tehát csak akkor érdemes belekezdeni, ha a támogatókat és szponzorokat tudunk magunk mellé állítani. A Bizottságnak 3 hónapja van mérlegelni azt, hogy a kezdeményezést a napirendjére kívánja-e tűzni.

A fentiekből kiderül, hogy bizony hatalmas munka áll az előtt, aki ezen eljárás keretében szeretné elérni azt, hogy a Bizottság felkarolja kezdeményezését. Csak megfontolt, releváns ügyek kerülhetnek  a Bizottság elé.

Az EUobserver előző héten számolt be arról, hogy az első érvényes polgári kezdeményezés április 1-jén indul és célja a vízkészlet megóvása. A kezdeményezés olyan jogszabályokat sürget, amelyek megakadályozzák a vízkészlet magánkézbe adását és deklarálják a vízhez való hozzáférést, mint alapvető emberi jogot.

Az unió több tagországában drágul a tojás ára, közben pedig közeleg a húsvét. Az állatjóléti előírások javítása, na meg persze a tyúkok boldogabb földi életének megteremtése érdekében, az Európai Unió 1999-ben irányelvben határozta meg azt, hogy a tagállamoknak be kell vezetniük a hagyományos ketreces tojótyúktartás tilalmát.

A tagállamoknak 12 éve volt arra, hogy jobb életfeltételeket teremtsenek a tojótyúkok számára, az az, hogy a gazdaságok felszereljék fészkelőhellyel, kapirgálótérrel és ülőrúddal a ketreceket. Az 1999/74/EK irányelv előírja, hogy minden egyes tojónak 750 cm² területet kell biztosítani a ketrecben; emellett fészekládáról, alomról, ülőrúdról és karomkoptató eszközökről is gondoskodni kell, hogy a tyúkok kielégíthessék biológiai és viselkedésbeli igényeiket.

A határidő az év elején járt le, azonban 13 tagország nem tett eleget a fent említett „csirkejóléti” előírásoknak. A halogatott átalakítások most tojáshiányhoz vezettek, ugyanis azokból a gazdaságokból, amelyek nem korszerűsítettek, nem szabad tojást eladni. A tojáshiány pedig nagyon gyorsan feltornázta a keresletet, így az árakat is a piacon.

A híradások arról számolnak be, hogy valóságos „tojásturizmus” indult azokból az országokból, ahol megcsappant a tojás eladása. Az MTI arról számol be, hogy „bőröndszámra viszik a csehek a határmenti német boltokból a tojást, mert ott jóval olcsóbban vehetik meg, mint otthon.” Emiatt a németországi üzletek már korlátozzák a vásárlást.

De nemcsak a hiányzó mennyiség miatt drágul a tojás, hanem azért is, mert a termelőknek jelentős beruházásokat kellett végrehajtaniuk. A tojásárak Magyarországon is emelkedtek az elmúlt egy évben, tavaly januárhoz képest 6 forinttal nőtt a tojás ára.

A helyzetet már csak az bonyolítja, hogy közeleg a húsvéti tojás szezon, amikor is Európa-szerte háziasszonyok ezrei főznek és díszítenek tojást. Azonban ha a tojás ára tovább drágul, lehet, hogy kevesebb kerül majd az ünnepi asztalra.

Lehet, hogy ebben az évben „csak” csokitojást hoz a nyuszi?

A legfrissebb uniós adatok azt mutatják, hogy Görögország több mint 1 milliárd eurónyi hadászati eszközt vásárolt az EU tagállamaitól 2010-ben, miközben az első görög mentőcsomag kialakítása  volt napirenden.

Az ország, mialatt a csőd felé sodródott, 794 millió euróért vásárolt francia vadászgépeket, de Németország, Hollandia és Spanyolország is jelentős összegekért adott el a görögöknek hadászati eszközöket.

Kicsit visszásnak tűnik a helyzet, hiszen míg minden eszközzel azon voltak a tagállamok, hogy a mentőcsomag révén megelőzzék a görög államcsődöt, szemet hunytak a milliós katonai kiadások felett, mivel azokat rendre leszállították a görög kormány kérésére. Mondhatni, nem térült meg a befektetés, mivel a görög kormánynak nem sikerült leszorítania az államdósságát – köszönhetően a katonai kiadásoknak is –  és a tagállamoknak újabb mentőcsomaggal kapcsolatban kellett súlyos döntéseket hozniuk.

Vagy így nyerték el a görögök az országok jó indulatát? Az EUobserver hírportál szerint lehetséges. A honlap felidézi azt a neve elhallgatását kérő nyilatkozót, aki rámutatott: nem volt kötelező megvenni ezeket a felszereléseket, azért hogy megkapják a mentőcsomagot, de sokkal „támogatóbbak” lettek azáltal, hogy nyélbe ütötték az üzletet.

De miért fegyverkezik egy csőd szélén álló ország? 2010-ben az ominózus fegyvervásárlások idején az összes görög védelmi kiadás a GDP 5,6 százaléka volt, ami 13,4 milliárd euróra rúgott. A katonai kiadások  magas szintjére egyrészt a hadseregét szintén intenzíven fejlesztő Törökország, valamint Észak-Ciprus helyzete adhat magyarázatot. A görög-török konfliktus mára oda vezetett, hogy Görögország arányosan sokkal több embert tart fegyverben, mint bármely más uniós NATO-állam.

Azonban ez így nem mehet tovább. A második görög mentőcsomag egyik feltétele volt a görög hadi kiadások csökkentése, ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy a görögöknek a saját államadósságukkal kell megvívniuk a harcukat, nem a külső ellenségeikkel.